A vitáitok nem csak a kapcsolat jelenlegi állapotáról árulkodnak.
Képesek megmutatni a kapcsolat jövőjét is.

Egy órás beszélgetésnél sokszor többet megmutat a kapcsolatról egy pár perces vita. Van ugyanis 3 tényező, ami ha a vita hevében is felfedezhető, akkor a pár jó eséllyel képes lesz a konfliktussal megbirkózni, bármilyen nehéz témáról, élethelyzetről is legyen szó.

1. A figyelem

Ez azt jelenti, hogy a szóváltás közben is figyeltek egymás szavaira,érzéseire. Nem csak azt tartjátok fontosnak, hogy elmondjátok a saját véleményeteket. Hanem azt is, hogy meghalljátok azt, amit a társatok mond. Akkor is, amikor legszívesebb kilépnétek ebből a feszült helyzetből, és becsapnátok magatok mögött az ajtót. Teret adtok a társatoknak, hogy elmondja a gondolatait, érzéseit, nézőpontját. Csak rá figyeltek, leküzdve azt a késztetést, hogy azonnal közbevágjatok és cáfoljátok, megkérdőjelezzétek, amit mond.

2. A megértés

Miután meghallgattátok egymást, nem ellenkezni, cáfolni akarjátok a másikat, hanem megérteni. Nem próbáljátok meggyőzni arról, hogy ebben a helyzetben ő nem érezheti, vagy láthatja úgy a dolgokat, ahogy érzi vagy látja. Arra törekedtek, hogy minél jobban megértsétek egymást. Meg akarjátok tudni, hogy mi áll az érzései, viselkedése mögött, mi váltotta ki benne ezeket a reakciókat. Sőt azt is, hogy a ti szerepeteket hogy látja ennek a helyzetnek a kialakulásában.

3. A szeretet

Ez a harmadik biztató jel a vita hevében. Nem könnyű elmagyarázni, hogyan tudod felfedezni vita közben a szeretet jelenlétét. De ha kívülről figyelted már meg olyan pár vitáját, akik valóban nagyon szeretik egymást, akkor biztos vagyok benne, hogy te is érezted, láttad ezeket a jeleket. A szeretet megmutatkozhat szavak szintjén. „Nagyon fontos vagy nekem, ezért szeretném, ha ezt meg tudnánk oldani” vagy „Nagyon dühös vagyok emiatt a helyzet miatt, de attól még ugyanúgy szeretlek. Épp ezért ezt muszáj megbeszélnünk és rendeznünk kettőnk között.” Nem célunk az, hogy sértegessük, megalázzuk, megbántsuk, a személyét bíráljuk.

A szeretet megmutatkozik gesztusokban is. Vitatkozunk, de közben a testhelyzetünk, a szemkontaktus, az arckifejezésünk azt mutatja, hogy kapcsolódunk a másikhoz. Megérintjük a karját, amikor hallgatjuk, bátorítóan bólogatunk, felé fordulunk.

A szeretetkapcsolatokban egy kiadós vita után gyakran megfigyelhető, hogy a párok nem akarják tovább cipelni a veszekedés terhét, hanem „feloldozzák” alóla magukat és a párjukat is. Akkor is, ha nem sikerült itt és most pontot tenni az ügy végére, és egy folytatásos történet lesz az adott probléma feldolgozása. Ilyenkor gyakran megölelik egymást, így mutatva meg azt, hogy bár nem értettünk egyet és problémáink vannak, de ez nem fog éket verni közénk, és az egymás iránt érzett szeretetünkön sem változtat.

A társunk iránt érzett szeretetünk kifejezésére nem csak a boldog, harmonikus pillanatokat használhatjuk ki.

Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha másként tekintenénk a konfliktusainkra? Ha megpróbálnánk a vitáink közben is arra törekedni, hogy kifejezzük a társunk iránt érzett szeretetünket és tiszteletünket? Attól a pillanattól kezdve, hogy ezt tesszük, a vitánk lehetőségekké változnak, elveszítve a félelmetes kapcsolatromboló erejüket.