Bejelentkezés konzultációra: tanacsadas@boldogtarsak.hu

Jó ötlet az ideiglenes különköltözés?

/, kommunikáció/Jó ötlet az ideiglenes különköltözés?

Jó ötlet az ideiglenes különköltözés?

Ha különköltözünk, mert időre, térre van szükségünk ahhoz, hogy átgondoljuk a kapcsolatunkat, az segíti a kapcsolat helyrehozását, vagy még inkább eltávolít?
A válasz minden kapcsolat esetében egyedi, így inkább közelítsük meg onnan a kérdést, hogy milyen veszélyeket rejt magában a különköltözés.

Alapvetően igaz az, hogy ha eltávolodunk a párunktól, felerősödik bennünk a hiánya, elkezdünk újra vágyakozni utána.
De vigyázat! Ez egy rizikós lépés, és lehet, hogy pont az ellenkezőjét érjük el vele, mint amit szeretnénk.

Nagyon nem mindegy, hogy milyen szándék áll a költözés mögött, és hogy mit kezdünk ezzel az élethelyzettel!
Egyik indíttatás az szokott lenni, hogy “na majd most rájön, hogy mit veszíthet, ha nem vagyok mellette, és két nap sem kell, már ő fog könyörögni, hogy visszafogadjam”.
Logikus elképzelés, viszont ebben az esetben van egy jelenség, amivel nem számolunk, és ami miatt gyakran pont az ellenkezője történik.
Amikor eljutunk arra a pontra, hogy a különköltözés mellett döntünk, többnyire már olyan a légkör, amiben képtelenek vagyunk higgadtan, építő módon megbeszélni a problémáinkat. Viszont pontot sem akarunk/tudunk tenni a kapcsolat végére, ezért nyitva hagyjuk még a visszaút lehetőségét. Különköltözünk tehát, és azt gondoljuk, hogy ez segít majd átgondolni és rendezni a problémáinkat.

Viszont mi történik sok esetben?
Kilépünk egy feszültséggel teli helyzetből, megszűnnek az állandó veszekedések, nem kell a párunk panaszkodását hallgatni, vagy a saját ingerültségünkkel és csalódottságunkkal szembesülni. Hanem béke és nyugalom van. Nem kérdezi meg senki, hogy hol voltunk, mit csináltunk, nem kell alkalmazkodnunk. Újra több időt fordítunk magunkra, változtatunk a szokásainkon, a magány ellen védekezve eljárunk kikapcsolódni, szórakozni, úgy érezzük, hogy szinte újjászülettünk. Nem azon gondolkodunk el, hogy miért nem tettük ezt meg a párunkkal együtt, mit rontottunk el a kapcsolatban, és hogy lehetne a közös életünket is felpezsdíteni.

Ahelyett tehát, hogy a problémánk megoldásán dolgoznánk, egyre erősödik bennünk az az érzés, hogy tulajdonképpen a probléma a párkapcsolat maga volt. Lám lám, különköltöztünk, és egy csapásra minden szép és jó. Már nem sürget minket a megoldás, és egyre jobban beleszokunk az új, hol csendes, hol izgalmasan pezsgő hétköznapokba. Az idő múlásával pedig egyre távolodunk egymástól, és a megoldási igénytől. Azt gondoljuk, hogy ezzel a megoldást találtuk meg, pedig nem tettünk mást, mint azt, hogy hátat fordítottunk a problémának.

Természetesen nem azokról az esetekről beszélek, amikor végleges döntés születik a szakításról. Hanem azokról az esetekről, ahol valóban megvan a párokban a szándék arra, hogy folytassák a kapcsolatot, és a különköltözést egyfajta megoldási módszernek szánják. És mint írtam, minden kapcsolat más és más, és van, hogy tényleg működik ez a módszer.

Viszont amire szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy ez a módszer csak akkor működik, ha ez egy tudatos stratégia része. Ha egy olyan folyamat kíséri, ami segíti a párokat ebben az időszakban feltárni és megoldani a problémáikat. Önmagában a különköltözés nem oldja meg a párkapcsolati problémáinkat! Ha valóban az történik, hogy megérezzük egymás hiányát, lecsendesülünk, feltöltődünk, és úgy döntünk, hogy ismét összeköltözünk, akkor nagyon is megvan annak a veszélye, hogy ahogy múlik az idő, a megoldatlan, kibeszéletlen és feldolgozatlan problémák visszarántanak bennünket a régi kerékvágásba, és kezdődik minden előröl.
Tehát ha a párkapcsolati problémáink megoldása érdekében döntünk az ideiglenes különélés mellett, azt mindig kísérje egy tudatos, átgondolt, és következetesen végigvitt párkapcsolatépítő folyamat!

És még egy fontos dolog! Ne használjuk ezt a lehetőséget arra, hogy elodázzuk a szakítást.
Ne menjünk bele ilyen helyzetbe csak azért, mert bár szakítani akarunk, de ezt nem tudjuk felvállalni, ezért azzal hitegetjük a párunkat, hogy időre van szükségünk, és ez nem végleges döntés!
Nincs valódi felnőtt kapcsolat tudatos döntések, korrekt beszélgetés, és tisztességes felelősségvállalás nélkül. Ennyivel tartozunk magunknak, és a párunknak is!

By |2018-07-12T15:40:49+00:002018, január 15|

About the Author:

Leave A Comment