Bejelentkezés konzultációra: tanacsadas@boldogtarsak.hu

5 hiba, ami miatt kudarcba fulladnak a párkapcsolat építő próbálkozások

/, problémamegoldás, Uncategorized/5 hiba, ami miatt kudarcba fulladnak a párkapcsolat építő próbálkozások

5 hiba, ami miatt kudarcba fulladnak a párkapcsolat építő próbálkozások

1. hiba: Fenyegetés
“Elegem van mindenből! Ha ez így folytatódik tovább, én elválok!”

A fenti üzenet sokszor elhangzik, de nagyon ritkán célravezető. Értem a szándékot ilyenkor. A pár azon tagja, akinél már betelt a pohár, kétségbeesetten próbálja kibillenteni a párját a komfortzónából. Ki akarja fejezni a helyzet súlyosságát, és változást szeretne kieszközölni. Ez a módszer azért rizikós, mert hirtelen felindulásból az a meggondolatlan válasz is érkezhet rá, hogy “Jó, akkor váljunk el”. Egy ilyen kinyilatkoztatás után pedig mindkét fél bezár, kialakul a kommunikációs gát, ami lehetetlenné teszi a problémamegbeszéléshez szükséges pozitív légkör kialakulását.

A másik gyenge pontja ennek a szükségletkifejezésnek (mert ez akkor is az, ha elsőre zsarolásnak, fenyegetésnek tűnik), hogy nem teszi kézzelfoghatóvá a problémát, általánosít, így az egész kapcsolatunk egy nagy, átláthatatlan, megfoghatatlan problémahalmazként jelenik meg a lelki szemeink előtt. Ha azt mondjuk a párunknak, hogy elegünk van mindenből, az azt üzeni, hogy az egész kapcsolatunk egy kudarc, semmit sem csináltunk jól, utáljuk az egészet úgy ahogy van, mindenestől.

Persze, lehet, hogy pontosan ezt is gondoljuk, és innen már a kapcsolat lezárása felé vesszük az irányt, de az esetek többségében az erősítésre, újjáépülésre szoruló kapcsolatokban azért sok olyan terület is van, ami igenis jól működik. Sőt, gyakori, hogy valójában egyetlen területen van a gubanc, de az olyan erősen van jelen, hogy ez a rossz érzés minden mást elhomályosít. Nem véletlen, hogy a konzultáción hiába egyetlen problémával jön a pár, végigvesszük a kapcsolat területeit. És rendszerint felismerik, hogy sok olyan terület van, amire lehet építkezni, és nem is olyan menthetetlen a helyzet, mint azt belülről nézve, az érzelmektől elvakulva látták.

2. hiba: Instant megoldások
“A barátnőméknél is ugyanez volt a probléma, és ők meg tudták így oldani. Ha ez sem válik be, akkor én már feladom.”

Minden ember más, minden kapcsolat más. Gondolom, ezzel könnyen egyet tudunk érteni. Így nem meglepő, ha ugyanarra a problémára más megoldás a célravezető.

A párkapcsolat nem matematika, ahol ha átrágjuk magunkat egy jól lehatárolt művelethalmazon, akkor mindig ugyanazt az eredményt kapjuk. Akárhányan, akárhányszor futnak neki, csak egy megoldás lesz helyes. Épp ezért a párkapcsolati konzultációkon nem megoldási képletekkel dolgozunk. Hanem egyedi esetekkel, amire egyedi megoldások születhetnek.

Persze vannak szabályszerűségek, vannak sémák, módszerek, amelyek adott szituációban működőképesek. De ezek folyton változnak, alakulnak, aszerint, hogy a pár számára mi a legjobb megoldás. Nem a pár problémáját próbáljuk beleszuszakolni egy módszertanba, hanem a módszereket szabjuk a párra.

3. hiba: Türelmetlenség
“Elhatároztam, hogy változtatok. Tegnap a kedvencét főztem, szépen megterítettem, még egy bort is felbontottam a vacsorához. Kérdezgettem a napjáról, beszélgettünk. Ma reggel behoztam az ágyba a kávéját, csomagoltam neki ebédet, és kértem, hogy töltsük kettesben az estét, menjünk moziba. Mikor napközben felhívtam, hogy melyik filmre foglaljak jegyet, csak dünnyögött, és gyorsan lerázott, mert sürgős dolga volt. Úgy tűnik, hiába teperek, semmit nem ér az egész, ugyanolyan közönyös, mint eddig.”

Tudom, hogy ilyenkor a legnehezebbet kérem: a türelmes várakozást. De ha egy párkapcsolat évek óta ugyanabban a rossz kátyúban halad körbe-körbe, akkor ahhoz, hogy kijöjjünk ebből a vájatból, nem lesz elég egyetlen gázfröccs. Nemcsak ki kell zökkenteni a kapcsolatot a régi kerékvágásból, hanem az új pályát is elő kell készíteni, biztonságossá kell tenni, és mindkettőnknek tudnunk kell tájékozódni is rajta. Új támpontok lesznek, új szokások, új határok és szabályok. De a változáshoz nemcsak idő kell, hanem mindkettőnk akarata is.

Eleinte az egyik fél lendülete új erőt tud adni a kapcsolatnak, de egy idő után be kell csatlakoznia a másik félnek is. Ehhez időre, türelemre, megértésre, és sok-sok nyílt és őszinte beszélgetésre lesz szükség. Amit például el is lehet kezdeni azzal, hogy közöljük a párunkkal a változtatási szándékunkat.

Mondjuk el bátran, mit miért teszünk. De arra is figyeljünk, hogy ezt hogyan tesszük. Mindig legyen a szemünk előtt, hogy olyan légkört kell teremtenünk, amiben ő vevő lesz a változásokra. Kedvet kell csinálnunk hozzá, nem pedig már az elején kedvét szegni. Nagyon nem mindegy, hogyan vezetjük be a változásokat.
“Lefoglaltam a mozijegyeket, elvittem a gyerekeket a szüleimhez, behűtöttem a bort, minden előkészítettem, te pedig arra sem voltál képes, hogy felhívj, hogy késni fogsz.” Mondanom sem kell, hogy egy ilyen mondat után a párunk nem kerül örömteli hangulatba, és nem kezd el őszintén és szeretetteljesen dicsérni bennünket a sok odafigyelésért. Hanem mi hagy benne nyomot ebből az üzenetből? Az, hogy már megint ő a hibás, már megint csak kritizálod, felesleges bármit is tenni, úgysem
fog semmi változni. Ezért jöjjek haza, hogy csak letolást kapjak? Ahhoz, hogy ezt elkerüld, egyrészt tehát be kell őt is avatni abba, hogy mit tervezel. El kell mondanod neki, hogy ez miért fontos neked, meg kell találnotok a közös célt, és figyelned kell arra, hogy ő is részese lehessen a folyamatnak. Minden kis lépésnek, pozitívumnak örülni kell, és ezt kell meglátni, kihangsúlyozni, elismerni. Lehet, hogy 10 dolgot tudnál szidni, és csak 1 dolgot dicsérni, de a célravezető az, ha ezt az egy jó dolgot emeled ki, és pozitív visszajelzést adsz neki. Tudom, hogy gyorsan akarsz mindent megváltoztatni, és arra számítasz, hogy ha szóvá teszed a hibáit, akkor abból majd tanulni fog, és változtat, de ezek a folyamatok nem ilyen egyszerűek.

4. hiba: Azt gondoljuk, hogy a jószándék és az elhatározás elég lesz
A párkapcsolat működtetésénél rendszerint szülői (vagy más felnőtt) mintát követünk, az ösztöneinkre hallgatunk, a tapasztalatainkból merítünk. Igyekszünk a legjobb tudásunk szerint cselekedni, vagy elkerülni azokat a buktatókat, amik a korábbi kapcsolatainkat zsákutcába juttatták. Kialakítunk egy rendszert, és eszerint próbálunk jó kapcsolatot fenntartani. Ez ebben a formában működik is, viszont a sok változó miatt természetes, hogy porszemek kerülnek ebbe a gépezetbe.
Reakciók, szavak, tettek, amelyek olyan útra terelik a dolgokat, ahol már nem érezzük jól magunkat. Helyzetek, amelyeket nem tudunk megoldani, mert nincs hozzá eszközünk, és jön a tehetetlenség érzése. Próbálunk javítani, de valahogy még rosszabb lett minden. Hetek óta nem tudunk túljutni egy problémán, hiába próbálkozunk? De miért? Mi lehet ebben ennyire nehéz, hogy nem jutunk dűlőre? Miért zárkózik be, ahelyett, hogy megbeszélnénk?

Időnként mindannyian érezzük azt, hogy ez nekünk már nem megy. Ezt mi már képtelenek vagyunk megoldani. Nem azért, mert érthetetlenek, ügyetlenek vagyunk. Hanem azért, mert az általunk látott, tanult, kipróbált és helyesnek tartott módszerek nem sikerülnek, és ráadásul egyre jobban belefeszülünk a helyzetbe, és már ki sem látunk az érzelmek, sérelmek, csalódások miatt kialakult sűrű ködön. A hiba ilyenkor az, ha megállunk ezen a ponton, és beletörődünk a helyzetbe.
“Nekem ez jutott, meg kell vele elégednem. Mások még ennél sokkal rosszabbul élnek, én még hallgassak is.” Vagy “Inkább nem hozom ezt szóba többet, mert ebből csak veszekedés van. Jobb a békesség, tűrök és hallgatok, jobb ez így mindenkinek.”
Azoknál, akik boldog, harmonikus kapcsolatban élnek, egy dolog biztos, hogy megfigyelhető. A párkapcsolati elakadásaikat nem szégyellnivaló kudarcként élik meg. Nem félnek fejlődni, tanulni, és segítséget kérni, ha erre van szükség. Ahelyett, hogy egymást hibáztatnák a kialakult helyzetért, egymást támogatva keresik rá a megoldást. A kapcsolatukat egy fejlesztendő területnek, közös szívügynek tekintik, és eszerint is gondozzák.

5. hiba: Őszintétlenség
“Én már mindent megpróbáltam, de teljesen hatástalan. Minden próbálkozásomat megvétózza, a legapróbb kérésemben sem partner, leráz, kibúvókat keres, hibáztat. Már nemcsak ő nem közeledik, hanem az én közeledésemet is elutasítja. Közömbös, lenéző, és minden alkalmat megragad, hogy távol lehessen tőlem.”

Muszáj megemlítenem ezt az esetet is. Amikor a párunk annak ellenére, hogy még egy fedél alatt élünk, már kilépett a kapcsolatból, és a viselkedését, reakcióit, szavait, tetteit ez határozza meg.

Ők azok, akik rendszerint az alábbi okok egyike miatt jönnek el egy párkapcsolati konzultációra:
– Fenn akarják tartani valamiért azt a látszatot, hogy még benne akarnak maradni a kapcsolatban. Vagy, mert nincs hova menniük, mert ez kényelmes így, mert még bizonytalanok, néha mennének, néha maradnának és nem döntöttek még, vagy a gyerekek miatt maradnának, vagy egy harmadik fél is belépett a kapcsolatba, de abba az irányba nem akarnak elköteleződni.
– Át akarják hárítani a döntés felelősségét. Nem tudják kimondani, hogy ki akarnak lépni a kapcsolatból, és abban bíznak, hogy majd a tanácsadó fogja kimondani, hogy ez a kapcsolat működésképtelen. Vagy a párjuk jut el arra a pontra, hogy meghozza ezt a döntést, és így ők kerülhetnek az áldozat szerepébe.
– Igazolást akarnak nyerni. Ők rendszerint folyamatosan a párjukat hibáztatják, őket okolják a problémáikért, be akarják bizonyítani, hogy a párjuk alkalmatlan a párkapcsolatra.

Ha ezek közül bármelyik eset fennáll, akkor az ellehetetleníti a közös munkát. Nem lesz partner a beszélgetések során, nem végzi el a feladatokat, és sokkal inkább gátolja, mint segíti a viselkedése a folyamatokat. Ő maga lesz az, aki a párja törekvéseit szabotálni fogja. Ha képes ebből az őszintétlen helyzetből kilépve megnyílni, és végre felvállalni az érzéseit, szándékait, bármi is legyen az, mindenképpen a javukra fog válni. Nehéz lesz ennyi tagadás, hárítás és őszintétlenség
után szembesülni a valódi érzésekkel, gondolatokkal, szándékokkal, de akkor is csak ez a járható út. Ekkor dönthetnek úgy, hogy együtt maradnak, és megpróbálják javítani a kapcsolatot, de ehhez jelentős fordulatra, mély elköteleződésre van szükség. Gyakorlatilag újra be kell
lépnie a kapcsolatba saját elhatározásából (!), és teljesen újjáépíteni azt. Ilyen esetekben hamar kiderül, hogy valódi változás lesz, vagy tényleg a kapcsolat lezárása felé kell haladniuk. Vagy dönthetnek úgy, hogy külön folytatják az életüket, és a kapcsolat lezárásán dolgoznak.

By |2018-07-12T15:22:35+00:002018, február 12|

About the Author:

Leave A Comment